Egy műszaki üzletlánc tulajdonosaként 1 hét alatt szembesültem azzal, hogy elbuktunk több 10 millió forintot. Megnyílt egy multinacionális nagy áruház a vonzáskörzetünkben, és az árengedményei miatt elértéktelenedett az árukészletünk. Több mint 50% engedménnyel tudtuk csak értékesíteni. Ez a bukás hozta meg a talpon maradásunkat is. Több mint 10 éves múltra nézett vissza a vállalkozásunk. Nagyon nagy gondot fordítottunk a vevőápolásra, törzsvásárlóinkra. Évente tartottunk vevőtalálkozókat, sorsolással, előadással egybekötve. Mivel nagy volt a forgalmunk, nem volt szükség hirdetésre, nem volt szükség kommunikációra, így nem is regisztráltuk vásárlóinkat. Amikor eljött az a pillanat, hogy be kellett zárni a boltokat, meg kellett találni azt a módszert, hogy boltok nélkül is tudjunk tovább lépni. Ennek a továbblépésnek a történetét írom le a Talpon maradás ABC-je című anyagban. Több marketinges óva intett, hogy a fenti bukást elmeséljem, és így bizonyítsam be, hogy ha a sors becsuk egy ablakot, akkor lehet, hogy egy kétszárnyas ajtót nyit ki helyette. Szerinted is ront a további üzleten egy bukás beismerése?